Száguldás, motor, szerelem

Cserháti Zsuzsa és Charlie nagysikerű slágerének nem ez volt a címe, én mégis sokkal jobban szeretem így énekelni ezt a dalt.
Béla vagyok, 23 éves. Engem is ugyanaz vonz, mint a többi huszonéves férfit: a foci, a kosárlabda, a nők, no meg a brümmögő csodák. A motorozás szerelmese vagyok.

Mindenkinek mást jelent a motorozás és máshogyan éli meg a száguldást. Természetesen mindenki nevében nem nyilatkozhatok, így elmondom számomra mit jelent a motorok adta szabadság.

Szeretek vezetni. Autót is és motort is. Mégis amikor motorozok és nincs körülöttem a karosszéria, közelebb kerülök az aszfalthoz, ilyenkor rengeteg adrenalin szabadul fel a testemben. Nem titkolom, vagánynak érzem magam, persze nem a külvilág visszajelzései miatt. Egyszerűen lenyűgöz az az erő és gyorsaság, amit uralhatok. Tartást ad. Egy könnyed kis mozdulat a gázkaron és máris felmordul a gép: grrrrr. A duruzsolás a lábam között olyan természetes. Hallgatva a motor hangját, azt érzem, eggyé válok a kétkerekűmmel.

A motoron a természetet is sokkal jobban érzékelni. Tény, itt nem lehet klímát kapcsolni, bírni kell a meleget és a hideget is. Ezért is fantasztikus évszak a tavasz, se ilyen, se olyan, motorozáshoz való.

Nem mellékes az sem, hogy a motor kevesebbet fogyaszt, mint az autó. A matrica is olcsóbb, így kevesebb pénzből úszom meg az autópályát is. És amiben überelhetetlen a kétkerekű, az a dugókerülés. Nem kell a több kilométeres kocsisorral araszolnom. Motorral könnyedén slisszanok el a kígyózó négykerekűek mellett. Ez jó érzés és rengeteg időt spórolok.

Az igazság az, hogy amikor csak tehetem, a motoromat választom, nem pedig az autót. Sokkal nagyobb koncentrációt és odafigyelést igényel, mint a négykerekű, de megfelelő rutinnal és óvatossággal, azért lehet száguldozni, egy picit.
Szerintem.

Lőrincz Béla | iContent